Gyerek zsírkrétával rajzolja le a hallott mese boszorkányát

A belső mozi: amikor a gyerek maga készíti a mese képeit

5 perc olvasás Okosmarci

„Piros cipője volt, és úgy nevetett, mint a nagyi.” Panni ezt a mese boszorkányáról mondja hazafelé a játszótérről, és én megállok a járdán. Az én boszorkányom ugyanis egészen más volt: magas, szürke kendős, és egyáltalán nem nevetett. Pedig ugyanazt a mesét hallgattuk, ugyanazokkal a szavakkal. Csak a képeket külön-külön készítettük el hozzá.

Röviden

  • Hallgatott mesénél a képeket a gyerek készíti el, ezért mindenkinek más a sárkány, a kapu és a boszorkány.
  • Ez a belső mozi edzi a fantáziát, a figyelmet és a szókincset, és később a tanulásban, az alkotásban is jól jöhet.
  • Három apró játékkal otthon, bármikor edzhetitek: elég hozzá egy mese és pár kérdés.

Ugyanaz a mese, két különböző film

Ha jobban belegondolsz, a hallgatott mese félkész dolog. A szavak megadják a vázat: van egy erdő, egy kapu, valaki, aki átmegy rajta. Hogy a kapu fából van-e vagy vasból, hogy nyikorog-e, hogy hány méter magas, arról a mese sokszor nem szól. Ezt a gyerek pótolja. Ő a díszlettervező, a jelmeztervező és a rendező egy személyben, és a film csak az ő fejében vetül.

A mesefilm, a videó más ajándékot ad. Ott a sárkány gyönyörűen kész van, pikkelyről pikkelyre, és a gyereknek semmit nem kell hozzátennie. Ez kényelmes, néha pontosan erre van szükség egy hosszú nap után. De ott a sárkány mindenkinek ugyanaz. A hallgatott mesében a sárkány annyi féle, ahány gyerek hallgatja. És ebben a különbségben van a lényeg: a saját sárkányt a gyerek nem kapja, hanem elkészíti, és ami saját munka, az sokkal jobban megmarad.

Mit edz a belső mozi?

Először a fantáziát, de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Nem attól lesz képzelete a gyereknek, hogy sok képet lát, hanem attól, hogy sokszor kell képet csinálnia ott, ahol nincs. A hiány a legjobb edzőterem. Amikor a mesélő azt mondja: „a vándor benézett a toronyba”, a gyerek fejében egy pillanat alatt fölépül a torony, lépcsővel, ablakkal, porral a sarokban. Ezt senki nem tanította neki. Egyszerűen csinálja, mert kell.

Másodszor a figyelmet. Egy filmnél a kép akkor is pereg, ha a gyerek elkalandozik. A hallgatott mesénél nem: ha elengedi a szavakat, elhalványul a kép, és vissza kell találnia a történetbe. Így a figyelem nem kényszer, hanem a film ára, és ezt a gyerek szívesen megfizeti, mert különben nem tudja meg, mi lett a vándorral.

Harmadszor a szókincset. Mesehallgatás közben a szavak képpé válnak, nem csak elhangzanak. A „mohos” a mese után már nem egy furcsa szó, hanem egy zöld, puha, hideg kő, amin csúszik a láb. Ha megkérdezed a gyereket, mi az a „zsindely”, lehet, hogy nem tudja elmondani, de lerajzolja, mert látta a mesebeli ház tetején.

És mindez később jól jöhet. Aki gyakorlott a saját mozijában, annak egy olvasott bekezdés vagy egy szöveges feladat is könnyebben kelhet életre, és a fogalmazásórán sem üres lappal ül. Nem ígérhetek semmit, mert minden gyerek más. De szülőként azt látom, hogy aki sokat hallgat mesét, az bátrabban mond olyat, hogy „én másképp képzeltem”. És ez a mondat sok mindenre jó.

A mesélő dolga: kevesebbet mutatni, többet kérdezni

A belső mozi edzéséhez nem kell új mese. Elég, ha a régi mesék után egy-két kérdést teszel fel, de nem olyat, amire a szöveg válaszol, hanem olyat, amire csak a gyerek fejében van válasz. És itt a legfontosabb: a gyerek képe soha nem rossz. Ha nála a boszorkánynak piros cipője van, akkor piros cipője van. A te boszorkányod is csak egy változat a sok közül, és érdemes elmondani neki a sajátodat, mert rögtön kiderül, hogy a mese kettőtöknél két külön filmben ment.

Három játék a belső mozihoz

  1. „Milyen színű volt a kapu?” A mese végén kérdezz rá olyan részletre, amit a történet nem mondott el: a kapu színére, a sárkány orrára, arra, mi volt a vándor zsebében. Nincs jó válasz, csak az övé. Ha kedved van, mondd el a tiédet is, és nevessetek a különbségen.
  2. Rajzold le, amit hallottál. Ceruza, papír, és mindenki lerajzolja ugyanazt a jelenetet, te is. Aztán tegyétek egymás mellé a két rajzot. A gyerek itt tapasztalja meg először kézzelfoghatóan, hogy a fejében valami egészen más épült, mint a tiédben, és hogy mindkettő érvényes.
  3. Folytasd te a mesét. Állj meg a vége előtt két mondattal, és add át a szót: „És akkor a vándor…?” A gyerek a saját díszletében folytatja, a saját szereplőivel. Ha megakad, kérdezz vissza: „Szerinted mit lát most?” Attól, hogy a befejezés másmilyen lett, mint az eredeti, csak gazdagabb lett a mese.

Nem kell minden mesénél játszani. Néha a legjobb, ha a mese után csend van, és a gyerek csak néz maga elé: akkor pereg a film. Elég, ha hetente egyszer-kétszer megkérdezed, milyen színű volt a kapu, és közben nem javítod ki a választ.

Egy képernyő nélküli mesélő, ha elfogynak a saját meséid

A belső mozihoz nem kell technika, csak valaki, aki mesél. De vannak napok, amikor neked nincs már új meséd, a gyerek viszont kérne. Ilyenkor jöhet Okosmarci, a mesterséges intelligencia (AI) robot: nincs rajta képernyő, természetes beszéddel válaszol, és minden nap új mesét mond, amihez a képeket továbbra is a gyerek készíti el. A roboton a középső gombbal indítjátok el a beszélgetést, utána a gyerek szabadon mesét kérhet, kérdezhet, folytathatja a történetet. A telefonos applikációban megadhatod, milyen hősök és helyszínek kerüljenek a mesékbe, és Okosmarci emlékszik a korábbi beszélgetésekre, így a boszorkány piros cipője másnap is piros marad. Ha szeretnéd kipróbálni, a beállítási útmutató pár perc alatt végigvezet rajta, és bármely napszakban kezdhettek egy közös mesével. Ajánlott korosztály: 3–12 év.

Gyakori kérdések

Jó, ha a gyerek egészen másképp képzeli el a szereplőt, mint én?
Igen, pontosan ez a cél. A hallgatott mese attól értékes, hogy mindenki a saját képeit készíti hozzá. Ha a két változat különbözik, az nem hiba, hanem bizonyíték arra, hogy a gyerek belső mozija működik. Érdemes elmondani egymásnak a két képet, és örülni a különbségnek.
Mesefilm után is lehet játszani a belső mozival?
Igen. A film ott ér véget, ahol a készítők befejezték, de a történet folytatható: „Mi történt másnap a hősökkel?” Erre már nincs kész kép, és a gyerek elkezdi forgatni a saját folytatását. Így a mesefilm sem zárja le a fantáziát, hanem kiindulópont lesz hozzá.
Mit csináljak, ha a kérdésre a gyerek azt mondja: „nem tudom”?
Kezdd te. Mondd el, hogy nálad a kapu zöld volt, és egy kicsit rozsdás. A legtöbb gyerek erre rögtön rávágja, hogy „nálam nem, nálam sárga”. A saját kép sokszor csak egy példára vár, hogy előjöjjön.
Érdemes ugyanazt a mesét sokadszorra is elmondani?
Igen, és a belső mozi szempontjából kifejezetten jó. Ismerős történetnél a gyereknek nem a cselekményre kell figyelnie, így marad ideje a részletekre: a kapu színére, a szoba szagára, a szereplők mozgására. A tizedik hallgatásra a film sokkal részletesebb, mint az elsőre volt.
Egy képernyő nélküli mesélő is táplálja a belső mozit?
Igen, ha nincs hozzá kép. Okosmarci saját szavaival meséli el a történetet, és a gyereknek ugyanúgy magának kell elképzelnie a sárkányt, mint amikor te mesélsz. A mese utáni kérdéseket és a rajzolást pedig továbbra is ti játsszátok le együtt.

A család új kedvence

Okosmarci, a mesterséges intelligencia (AI) robot játszótárs a nappaliban

Okosmarci | Mesterséges Intelligencia (AI) Robot | Gyerekeknek

Magyarul beszélő robot játszótárs: mesél, kérdésekre válaszol, és az általad megalkotott személyiségekkel minden nap más élményt ad.

Oszd meg:Facebook E-mail

További cikkek